Lelkészi jelentés a 2022. évről
Az év utolsó istentiszteletét „Hálaadás”-nak nevezzük. Ha a keresztyén ember visszatekint,
meglátja azokat a pontokat, amelyeken Isten mellé állt, időnként közbeavatkozott, volt,
amikor "csendben volt”, de ígérete szerint mellettünk állt az elmúló évben is. A
visszatekintést mindenki a személyes életében is meg tudja tenni, emiatt is vagyunk együtt
ilyenkor, mert személyesen is visszatekintünk, és hálát adunk. De a keresztyénség nem csak
egyéni rendszer, hanem mi is azt éljük át, amit a mi Urunk Jézus tett: közösségbe vonta az
övéit, mi is közösségben, közösségként élhettük meg a mögöttünk lévő év eseményeit.
Hadd emeljünk ki tehát néhány jellemző okot a hálaadásra a gyülekezet közösségeként is.
– év elején még kínlódtunk a koronavírus miatt, és voltak dilemmáink, hogy milyen
programot hogyan szervezzünk meg, mit szabad és mit nem, mivel botránkoztatunk és mit
engedhet meg a szabadságunk. Személyes betegségeken kívül azonban már inkább csak az
idegesség maradt meg, hogy ki mennyire nyitott, kinek mire van bátorsága részt venni vagy
inkább otthon maradni.
– de nem maradtunk sokáig a korábbi dilemmákban, a február 24-én megkezdődött orosz-
ukrán háború a mi közösségünket is bevonta a globális gondolkodásba. Mi is gyűjtöttünk
folyamatosan, elmentünk a Református Szeretetszolgálat raktárába jó néhányszor pakolni,
többen a BOK-csarnokba is. Megérintett mindannyiunkat mások nyomorúsága, és annak a
szele, hogy velünk is bármikor bármi megtörténhet. A kiszolgáltatottság némelyeket lebénít,
másokat épp hitre és a tevékeny szolgálatra serkent. Hiszen talán épp a kiszolgáltatottság
mutatja meg, hogy hogyan is gondolkodunk, mit is gondolunk a biztonságról, mit hiszünk,
hogy kinek a kezében vagyunk. Többször is gyűjtöttünk tiszasalamoni testvérgyülekezetünk
számára. Márciusban még tartós élelmiszereket is vittünk, augusztusban is vittünk tárgyi és
pénzbeli adományokat, decemberben, karácsony előtt pedig inkább az ünnepi istentisztelet
kiegészített persely adományát vittük el, személyesen vette át Kovács István gondnok úr
néhány presbiter és Kótyuk Zsolt lelkipásztor jelenlétében, ez az adomány decemberben
300.000 Ft volt, egész évben pedig kárpátaljára – a templomban zajlott tárgyi gyűjtéseink
értékét nem számolva – 1.071.355 Ft-ot juttattunk el. Muszáj tovább is imádkoznunk értük,
hiszen egyre nehezebb náluk a helyzet, csak Urunk irgalmára számíthatnak, és számíthatunk
mi is, velük kapcsolatban.
– március idusán a négynapos szünetben két táborunk is volt. A nagyobb ifisek
Vámosmikolára, a konfirmandusok pedig Szokolyára utaztak a hétvégére. Az ifiseknek nem
ez volt az első, és nem is az utolsó táboruk, hiszen nyáron Nemesdédre utaztak egy egész
hétre, sok-sok áldást élve át. A konfirmandusok azonban még csak ebben az évben kezdték a
táborozást, sőt ifjú vezetőikkel együtt már a konfirmáció után elindultak a
csoportfoglalkozások, Sámuel ifi néven. Azt éljük át velük, hogy újabb vezetők nőnek ki a
jelenlegiek mellett és vállalnak felelősséget, miközben egyre több fiatalt érünk el a
szeretettel, közösséggel és ami a cél: az evangéliummal.
– áprilisban Vajtára utaztunk 34-en egy házaspáros hétvégére, ahol a házassági közösség
sokféle értékét vettük számba, gyakorlatokat és feladatokat végeztünk, páros és közös
beszélgetésekben beszéltünk meg néhány kapcsolatépítő sajátosságot. Hiszem, hogy
mindannyian erősödtünk kötődésünkben egymáshoz is és az Úrhoz is.
– idén is sűrű nyár kezdődött. A konfirmációi istentisztelet mindig ünnep, hiszen az új kezdet
mindig ünnep a konfirmálók, és ünnep a gyülekezet közössége számára is. Segítse az Úr
mindannyiójukat helyet találni az Ő országában! Egy hét múlva megtarthattuk ismét a
pünkösdhétfői gyülekezeti napot beszélgetésekkel, bizonyságtételekkel, közös gulyással
együtt. Akkor még nem is sejtettük, hogy örömünk szomorúságra, vigasságunk gyászra is
fordul. Ugyanis pár nap múlva egyik felnőtten konfirmált testvérünknek az öccsét, a 16 éves
Tenke Beliánt közlekedési baleset érte, és azonnal imaközösségek indultak a gyógyulásáért.
Sajnos ő még azóta is kómában fekszik, folyamatosan imádkozunk érte is és családjáért is,
nem látunk semmi magyarázatot semmire, csak könyörgünk, és hisszük, hogy Istenünk
irgalmas és szerető Isten. Egyelőre ennyi adatott, és még ami a mi kérdésünk, ami a mi
kezünkben van, hogy hogyan tudunk jobban melléjük állni.
Még fel sem ocsúdtunk a baleset miatt, mikor presbiterünket, Kovács Zsuzsannát egyetlen
pillanat alatt hazahívta szerető Urunk, aki hatalmas karjával fenntartja a mindenséget.
Sokféle szolgálatában, feladataiban 55 év adatott neki, amelyek a gyülekezetünkben, és
szerte református egyházunkban gyümölcsöztek, és gyümölcsöznek azóta is. Hisszük, hogy
cselekedetei holta után is beszélnek.
Nehéz volt tovább menni, de a nyár, a lehetőségek és a további szolgálatok már mind-mind
elő voltak készítve. Június 25-én már jöttek amerikai barátaink, előkészíteni az angoltábort, a
következő héten utaztak ifiseink Nemesdédre. Az azt követő héten utaztunk el Novára a
gyülekezeti-családos táborba, ami ugyan messze van, mégis nagyon gyönyörű helyen, áldott
emlékű, építő, elgondolkodtató beszélgetésekben vehettünk részt, külön áldás, hogy a fő
előadásokra és a csoportos beszélgetésekre ebben az évben is gyülekezetünk tagjai készültek
fel, és éltük át együtt, hogy Urunk megáldotta az emberi gondolatokat. Július végén a 3.
Tálentum tábort szervezték meg fiataljaink, korábbi és új táborozókat is bevonva. Lehet,
hogy a legtöbbet épp azok kapják, leginkább azok épülnek, akik a szolgálatból a legnagyobb
részt vállalják, hiszem, hogy ezt ebben az évben így élték meg ifjú vezetőink, akikért nagyon
hálásak vagyunk továbbra is. Az egyházmegyei ifitábor létszámának kb. egyharmadát idén is
az erdőkertesiek alkották, idén is az egyik legnagyobb csapat a mi gyülekezetünket
képviselte, a szervezőkkel együtt. Augusztus elején újra megtartottuk a hittanos napközis
tábort, amelynek az étkeztetését az iskola udvarán mi magunk, asszonyainkkal együtt
oldottuk meg. Jó visszagondolni, hogy ugyan a feladat nem volt egyszerű, mégis áldásokban
gyarapodtunk. Valóban nagyon örömteli, és áldásokban gazdag nyarat tudunk megint
magunk mögött, és leginkább saját gyülekezetünk szolgáló tagjai erősödhettek a készülésben
és a szolgálatok által is. Hálát adva egyúttal azért az elsődleges célért, hogy a gyermekek
Isten közelében lehetnek.
– az őszi áldások sem maradtak el. 3 autóval utaztunk Szürtére, és egy egész napos
dicsőítésben, imádságban, bizonyságtételekben, csoportos beszélgetésekben élhettük át
Urunk jelenlétét. Ennél nagyobb kincset és erőforrást nem tudunk elképzelni és adni sem, de
úgy hallottuk, hogy a salamoni és a szürtei atyafiak a mieinkkel együtt erősödtek Jézus
Krisztus jelenlétében. Külön öröm volt a fiatalok énekvezetése, zenéje, az biztos, hogy az
ottaniaknak is nagy örömet és feltöltődést szerzett. Októberben újra együtt voltunk
evangélikus testvéreinkkel a Reformáció Utcája programsorozatban, előadást hallgatva,
1.517 m-t futva, kürtőskalácsot sütve ünnepeltünk, majd idén is elmentünk a Reformáció
Terére, nyilvánosan is vallást tenni hitünkről. Decemberre a gyermekfoglalkozás, a diakóniai
nap és a karácsonyi ünneplés, majd pedig a mostani hálaadás maradt. Nem mondhatunk
mást, mint amit a mi Urunk ígért: velünk volt, minden egyes napon, és segített a terheinket
tovább hordani, sőt feltekinteni hitben Őrá, Aki a fej, és magasztalni Őt.
– ugyan csak megemlítjük, de nagyon fontosnak tartjuk a rendszeres lelki építkezéseket: a
házi csoportokat, a bibliaórákat, a gyülekezetünkben is megvalósult pontjézus-szolgálat
személyes beszélgetéseit a fiatalokkal, ifiket, a Kékkereszt bibliaórákat, a vasárnapi
istentiszteletekhez kötődő gyermekmunkákat, a baba-mama köröket és egyéb korcsoportos
bibliai foglalkozásokat, idősek közötti szolgálatokat. Hála az Úrnak a vezetőkért, és azokért is,
akik itt épültek és épülnek.
Építkeztünk fizikailag is. 2022-ben a templom épülete is tovább épülhetett, december 10-én
adtunk hálát a megújulásért, mára már több, mint egy éve szebb és méltóbb a templomunk.
Nem is említve azt, hogy amikor a klímát beszereltettük, még nem is gondoltuk, hogy milyen
magas lesz a gáz ára, ezért inkább ebben az idényben a templomtérben a klímával fűtünk a
padlófűtés helyett. Ezt is Isten gondviselő kegyelmének tartjuk, és ebben látjuk azt is, hogy
gyülekezetünkkel további tervei vannak még az Úrnak, és emiatt hisszük, hogy ahogyan
eddig megtartott, ez után is meg fog tartani minket.
A Szőlőfürt Református Óvoda – a mi óvodánk, hiszen a fenntartója a mi gyülekezetünk –
2022-ben kiköltözött az önkormányzat épületéből, és önálló, vadonatúj épületben nevel 103
gyermeket, és foglalkozik a szüleikkel is. Misszió ez, hiszen voltak és mindig vannak, akik az
evangéliummal itt találkoznak először. Hálásak vagyunk az evangéliumi légkörért, ami a
munkatársak között tapasztalható, és hálásak vagyunk az új környezetért is. Akkor is, ha nem
teljesen vagyunk megelégedve mindennel, sem a minőséggel, sem a határidőkkel.
Szeptember végén megremegett a lábunk, mikor talán csak egy órán múlt, hogy elsüllyedjen
az intézmény az aggódás és a bürokrácia hullámaiban. De Isten mégis úgy döntött, hogy
működni fog az intézmény tovább, nem kerülhet elé semmiféle akadály. Ezért ha nem is
szeptemberben, de októberben már sikerült az új épületben kezdeni. Ha nem is
augusztusban, de december 10-én eljött a püspök úr, esperes úr, sok baráti és segítő
szándékú jóakaró, együtt adtuk át az épületet, és kértünk áldást annak használatára a
további évekre, évtizedekre.
Persze ez a visszatekintés nyilván hiányos. Nincsenek benne bűneink, hibáink, mulasztásaink,
tévedéseink. Biztosan tehettük volna jobban, lehettünk volna engedelmesebbek, szólhattunk
volna többször hitvallásosan, és szeretettel teljesen. Az is biztos, hogy Urunk nem
mentesített minket sok-sok következménytől, hanem megengedte, hogy learassuk hiábavaló
vetéseinket, mikor a testnek vetettünk. Ugyanakkor kegyelmes Isten Ő, Aki továbbra sem
hagy felettébb kísérteni, mint azt elviselhetnénk. Valóban kaptunk erőt Tőle, és
folytathatjuk. Imádkozunk vezetésért, mert szeretnénk az Ő nyomdokaiban járni.
Népmozgalmi adatainkról meg kell jegyezni, hogy a temetéseket mindig fájdalommal tudjuk
csak említeni, minden egyes esetben fáj a végleges elválás, a hívő embernek azonban a
fájdalomban ad az Úr vigasztalást és békességet. 2022-ben 14 ravatal mellett kellett
megállnunk, 2021-ben 22-en hunytak el. 2020-ban 11, 2019-ben is 11 temetést tartottunk,
vagyis az adatok – a tavalyi dupla temetésszám mellett – nagyjából stagnálást mutatnak. 3
házasságkötés történt ebben az évben templomunkban, 2021-ben is 3 jegyespár kérte Isten
áldását közös életükre (előtte 4 esküvő volt, tehát ez a szám is stagnál). 21 személyt
kereszteltünk meg, tavaly 14 személyt, vagyis idén majdnem dupla annyit. Azelőtt 11
személyt, 2019-ben 6-ot. Ebben jelentős és folyamatos számbeli növekedés látszik, bár az
éveket visszanézve mégsem tűnik úgy, hogy messzire ható következtetéseket kellene
levonnunk a puszta adatokból. Kilenc felnőtt konfirmált gyülekezetünkben, és 14 fiatal.
Kísérjük szeretettel őket, és imádkozzunk értük tovább is.
Anyagi dolgainkról ebben az évben is elmondhatjuk, hogy Urunk folyamatosan tart minket.
Személyes adományainkon keresztül Urunk ebben az évben is munkálkodott. Sokan
hordozták gyülekezetünk ügyeit, sőt ahogy visszaemlékeztünk, mások ügyeit is a nehéz
helyzetekben – hála legyen ezért is az Úrnak! Tudjuk, hogy nem lesz egyszerű kifizetni a
jelentősen dráguló számláinkat, a rezsi mindenhol, így a templomokban is többszörösére
emelkedett, és a gyülekezetünk területén is lesznek nehéz helyzetbe kerülő emberek.
Emellett azonban azt is tudjuk, hogy az anyagi ügyek egyrészt továbbra is Isten kezében
vannak. Ha akar, meg fog tartani minket is. Továbbá azt is tudjuk, hogy az anyagi ügyek
elsősorban lelki, hitbeli gyökerű ügyek. Minden onnan indul ki, hogy mi kapcsolatban
lehetünk Urunkkal, és még megélhetjük hálaadásunkat. Ezeknek eredményeként kb.
1.500.000 Ft-nyi tartalékkal fordulunk át a kihívásokkal teli 2023. évre. Mi pedig legyünk jó
sáfárai Isten ajándékainak, amelyeket most nálunk helyezett el. Mert ahogy a 28. zsoltárban
olvashatjuk: „az Úr az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje. Segítsd meg
népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora és gondozd örökké” (Zsolt 28,8-9.)
Exaltate Dominum Providentiae – Magasztaljátok a gondviselés Urát!
