Lelkészi jelentés a 2021. évről
Az istentisztelet elején ezt énekeltük a 280- dicséretünkben:
„Ismét egyik esztendeje, Istentől kimért ideje telék el a múlandóságnak / Az égi testek órája
Lefolyván lett új példája a közös változandóságnak / Elmúlt vége, mint kezdete, Már van csak
emlékezete.”
Vagy ahogy olyan szépen írja a 285. ének, a 2. versében: „Ó, mely sokan elaluvának A múlt
esztendőbe’ / Kik nálunknál jobbak valának, Szálltak temetőbe.”
Igen, vége az Úr 2021. évének is. Vajon számunkra is az Úr kedves esztendeje volt? – Igen,
miért ne mondhatnánk ezt? Miért ne adhatnánk hálát még annak ellenére is, hogy több
ravatal mellett is meg kellett állnunk, és gyülekezetünk tagjai közül több meghatározó
testvért hívott haza az Úr.
Hadd soroljuk tehát okainkat a hálaadásra.
– januárban átutaltuk az utolsó tartozásunkat az Egyházmegye felé, ahonnan kaptuk 2017-
ben a 20 millió Ft-os támogatást, hogy vásárolhassunk egy parókia ingatlant, de mivel
hiányzott még további 8 millió Ft is, ezt azzal a feltétellel kaptuk meg, hogy 4 év alatt mi is
támogatunk az egyházmegyében más gyülekezeteket. Így 2021. legelején a 8. millió Ft-ot is
kifizettük, a váchartyáni gyülekezet támogatására. De nemcsak ezért lehetünk hálásak.
Hanem gyülekezetünk adakozó készségéért is. Hiszen sokan vállaltak anyagi elköteleződést 3
évre, és fizették is becsülettel – így tudtunk felszabadulni 2021-ben a vállalt teher alól. Most
tehát hálaadással és örömmel jelenthetem, hogy ezzel a parókiát kifizettük, és nincs teher
rajta.
– a karantén tavasszal ugyanúgy megviselt minket is, mint minden kisebb és nagyobb
közösséget. Azonban egy család úgy döntött, hogy támogatja kezdődő digitális
erőfeszítéseinket, és egy nagy pénzbeli adománnyal hozzájárultak a templom digitális
fejlesztéséhez. Így az istentiszteletek közvetítése, a templom hangosítása már megfelelő
minőségű lehet hétről hétre. Emellett az adomány elég lett arra is, hogy egy új honlapot
tudjunk elkészíteni és elindítani, amelyhez szolgáló testvéreinkkel együtt készültünk az első
cikkekkel, majd többnyire fiatalok bevonásával folytattuk és igyekszünk folytatni az
internetes munkát. Nyárra templomunk felkészülten várta a május 2-tól újra templomba járó
gyülekezetet.
– sűrű nyár kezdődött júniusban. Egy hónappal toltuk el a konfirmációi istentiszteletet,
felelőtlenség és veszélyeztetés nélkül lehettünk együtt, kivetítéssel is. Majd táborokat
szerveztünk. Tálentum táborunkban már nagyrészt saját gyülekezeti tagjaink vezették a
csoportokat, bár jöttek vendég szolgálók is, mégis a legnagyobb részét a mieink szervezték és
bonyolították le. Az egyházmegyei ifitáborba sokan mentek Erdőkertesről, idén is az egyik
legnagyobb csapat képviselte gyülekezetünket. Néhányan elutaztak a Csillagpontra is, de
annyira sűrű lett a nyár, hogy ezzel egy időben tudtuk csak megszervezni az angol
táborunkat, Eric Hoecksema vezetésével. Augusztus elején a hittanos napközis tábort
tartottuk meg, amelynek – rendhagyó módon – most része volt egy gödi sárkányhajózás is,
utána pedig 102 fővel elmentünk Balatonboglárra a gyülekezeti táborba, ahol még ennyien
nem vettünk részt korábban. Nagyon örömteli, és áldásokban gazdag nyarat tudunk magunk
mögött, és leginkább saját gyülekezetünk szolgáló tagjai erősödhettek a készülésben és a
szolgálatok által is. Evangélizációs sorozatokhoz mi is most virtuálisan csatlakoztunk, tanulva
és figyelve, hogy a jelen helyzetben hogyan is vezet az Úr a gyülekezetépítésben.
– 2021-ben a templom épülete is tovább épülhetett, és még nincs befejezve. 2020.
novemberében mi is megpályáztunk egy templomok tovább építésére érvényes pályázatot,
de ezt első körben forráshiány miatt elutasították. Nyár elején azonban a miniszterelnök
saját döntésére, mely alapján minden templomi építkezést támogatni kellett, a mi
templomunk is megkapta a megpályázott összeget, majdnem 15 millió Ft-ot. Így mi is
elkezdtük a kivitelezők gyűjtését, gondolkodást, hogy mit is, kivel, hogyan és mikor építünk
meg. Azt láttuk, hogy a templom falai nagyon hamar koszolódnak. Alul is, meg felül is. Ezért a
templomtérbe a szószék kanfanar kövéből terveztük a lábazatot, az altemplomba pedig
parafából. Karácsonyra került fel a templomtér burkolata, reményeink szerint a többi majd
az új évben készül el. Nyaranta van néhány olyan hónap, amikor nagy a hőség. Ha pedig van
lehetőségünk, akkor vagy most építünk klíma berendezést, vagy ki tudja, mikor. Így ezt is
előkészítettük, reméljük, hogy januárban beépítik a 4 nagy teljesítményű készüléket. Az
altemplomban a konyhát már 10 éve használjuk, még sincs készen. Most sok-sok tervezés és
egyeztetés után már szemmel is látható a jelen készültségi fok. Úgy döntöttünk, hogy ha már
hozzányúlunk a templom falaihoz, akkor bevisszük a falba a csúnya csöveket, és a lámpákat
kicseréljük korszerűbbre. Nagyjából már el is készültünk vele. Ha lesz még lehetőségünk,
vásárolunk egy nagyobb rendezvény sátrat, amellyel az udvari programjainkat tehetjük
függetlenebbekké az időjárástól, valamint még – ha marad a támogatásból – a kerítést
szeretnénk komolyabbá építeni át. Erre van még néhány hónapunk, de már ami eddig
történt, azokért is Urunkat áldjuk!
– tél elején kaptunk indítást a diakóniai szolgálatok újjá szervezésére. Többen is részt
vehettek egy végstádiumos édesanyának a gondozásában, élete utolsó heteiben. Elindult egy
Tábita nevű csoport, akik közül többen már a karácsonyi diakóniai napon is részt vettek.
Hiszen diakónia nélkül a teológia csak egy félkarú óriás – ahogy az egykori teológiai
professzor, Dr. Boross Géza mondta tanítványainak. Reméljük, hogy a Tábita csoport
megtalálja küldetését, sőt lehet csatlakozni is a szolgálatokhoz. Keressük, hogy kinek és
miben tudunk két kézzel is segíteni.
– nem utolsósorban, de talán az év egyik utolsó akciójaként gyülekezetünk néhány fiataljának
zenekara, az „Uriel” pályázaton nyert 2 millió Ft-ot, amely összegből hangszereket
vásároltak. Adja a mi kegyelmes Urunk, hogy az Ő dicsőségére, emberek örömére és
épülésére használják ezeket az eszközöket, sőt, hogy maguk is hangszerekké legyenek Urunk
kezében.
Azt tudjuk mondani tehát, hogy az Úr kedves esztendeje volt ez az év is. Kegyelmi idő. Talán
még inkább kitűnik ez, ha visszaemlékezünk, kiket is veszítettünk el. Pótpresbiterünk Borbély
Sándor tavasszal hagyott itt minket, hazahívta az Úr. Sok-sok közös programban,
szolgálatban vett részt velünk együtt az elmúlt 2 évtizedben. Csoda volt az élete, gyógyulásai,
bizonyságtévő hite. De nem tovább, hanem eddig. Ebben az évben több munkatársunkat,
szolgáló testvérünket is elveszítettük, akik vagy a gyermekek felügyeletében, táborok
konyhai szolgálataiban, vagy házi csoport gondozásában vettek részt. Kovácsné Magdi néni,
Stefánné Magdi néni, vagy a római katolikus Takács Elvira néni mind-mind a szívünkhöz
nőttek, egyek voltunk a szolgálatokban, és most máshogy megyünk tovább. Hálásak vagyunk
szolgáló életükért, imádkozunk itt maradt szeretteikért, és kérjük Urunkat, hogy küldjön más
munkásokat az aratásába.
A Szőlőfürt Református Óvoda – a mi óvodánk, hiszen a fenntartója a mi gyülekezetünk –
2021-ben óriási lépést tett meg ahhoz, hogy kiköltözzön az önkormányzat épületéből, és
önálló, vadonatúj épületben neveljen 100 gyermeket, és foglalkozzon a szüleikkel. Misszió
ez, hiszen voltak és mindig vannak, akik az evangéliummal itt találkoznak először. Hálásak
vagyunk az evangéliumi légkörért, ami a munkatársak között tapasztalható. Akkor is, ha
2021. nem volt egyszerű év. Hiszen karantén, bezárások, betegségek, illetve felelős döntések
folyamatosan zavarták a nyugodtnak így sajnos nem nevezhető nevelési munkát. Mégis azt
láttuk, hogy velünk az Úr, és segít meghozni a megfelelő döntéseket. Sőt, 2021. lett az az év,
amikor a nagy építkezés elkezdődhetett – ugyan az Országos Óvodaprojekt kezelésében,
mégis a mi gyülekezetünk áldására. Nagyon hálásak vagyunk a felelősség átvállalása miatt is,
és hogy júniusban elindult a munka. Jelenleg a tetőfólia rajta van már az egész tetőn, a
cserép és a külső szigetelés is majdnem teljes mértékben már a helyszínen van. Adja az Úr,
hogy 2022. szeptember 1-jén valóban ott indulhasson meg a nevelési munka. Ráadásul nincs
messze a templomtól sem, viszonylag könnyen tudnak majd óvodásaink idesétálni onnan is.
Gyülekezetünk segédlelkésze letette az Egységes Lelkészképesítő Vizsgát, így november 11-
én lelkészszentelésre is mentünk a Budapest, Nagyvárad téri templomba. Gergelyné Molnár
Lívia jelenleg már beosztott lelkészként szolgál gyülekezetünkben. Nagy dolog ez is. A járvány
éveiben nekünk az adatik meg, hogy építkezzünk (templom is és óvoda is), hogy új lelkészi
szolgáló segítse a lelki munkát – státuszban is! Hiszen Lívia – hiszem – eddig is épülésére volt
a gyülekezetnek, de mostantól a gyülekezetnek gyakorlatilag van 2 lelkésze. Ez azért fontos,
mert 2019. előtt hivatalosan nem létezett erdőkertesi református gyülekezet, hanem a
váchartyáninak volt a szórványa. Most meg látjuk, hogy a misszión Urunk áldása van, önálló
templom, parókia, két lelkész, akiket a gyülekezet adományai tartanak el, egyházi
fenntartású óvoda és 50 %-os készültségben lévő új óvodaépület. Mi ez, ha nem az Isten
áldása?
Ezzel persze nem mondjuk azt, hogy „itt van már a kánaán”. Hiszen amíg vannak saját bűneik
és mások bűnei, valamint a bűnök következményei miatt szenvedő, sokféle torzulásban
megrekedt testvéreink, akiknek az élete Isten jelenlétéért, segítségéért kiált, addig nekünk is
látnunk kell a helyünket, feladatainkat. Jó volt együtt szolgálni a csoportvezetőkkel 2021-ben
is. Házi csoportok felelős vezetői, továbbá akik hetente megnyitják otthonukat 8-10 ember
előtt az igei beszélgetésre, imádságra, egy csapatot kell, hogy alkossunk egymással és
azokkal, akik csoportokba, gyülekezeti közösségbe járnak. Jó volt mindig együtt szolgálni
Urunkat akár táborokban, akár diakóniai feladatokban, akár az adakozásban, akár az
építkezésekben, szervezésekben. Adja az Úr, hogy még többeket sikerüljön bevonni a
szolgáló közösségbe.
Hiszen látjuk az elsivárosodást a mi településünkön, és a gyülekezet tagjaiban is. A
világjárvány megteszi a hatását. Még nem látjuk, hogy mindez hová fog vezetni, de azt már
most érzékeljük, hogy a gyülekezetek tagjai sokkal nehezebben mozdulnak meg, jönnek
vissza a személyes istentiszteletekre. Csakhogy a virtuális gyülekezeti élet nem olyan, mint a
személyes. Valami kezd elveszni, valami elszürkül, megkopik. Látjuk, hogy többféle
„meggyőződés”(?) állít szembe embereket egymással, és sokkal nehezebbnek tűnik a
szeretet evangéliumát hirdetni és megélni, mint évekkel ezelőtt. Mintha lassan becsúsznánk
egy gödörbe, ahol virtuálisan az egész világ elérhető egy kattintásra, mégis egyre
messzebbre kerülünk egymástól, és egyre nehezebb megélni a szeretetet. Ezért látjuk a
feladatot, igenis van még mit tenni, sőt, lehet, hogy a küldetésnek egy másik fázisát fogjuk
megélni. Indulnunk kell, amíg tudunk, indulnunk kell, amíg még vannak nyitott emberek, és
mielőtt bezárulnának a lehetőségeink egy újabb világkarantén, vagy egy új, lelki karantén
miatt. Segítsen ebben az Úr minket.
Népmozgalmi adatainkról meg kell jegyezni, hogy idén annyi temetésünk volt, mint az előző
két évben összesen. Vagyis 11 férfi és 11 nő hunyt el, összesen 22-en. 2020-ban 11, 2019-
ben is 11 temetést tartottunk. 3 jegyespár kérte Isten áldását közös életükre ebben az évben
(tavaly 4 esküvő volt, két éve csak 1) ebben a gyülekezetben. 14 személyt kereszteltünk meg
(6 fiút és 8 lányt), tavaly 11 személyt, 2019-ben 6-ot. A konfirmáció most sem májusban,
hanem nyáron, júniusban történhetett meg a karantén miatt. Három felnőtt konfirmált
gyülekezetünkben, és 11 fiatal. Isten áldja meg azokat, akik szövetséget kötöttek az Úrral,
hogy megmaradjanak és megerősödhessenek ebben a szövetségben.
Anyagi dolgainkról ebben az évben is elmondhatjuk, hogy Urunk hatalmas keze tart minket.
Személyes adományainkon keresztül, amelyekkel kifejezhetjük hálaadásunkat, Urunk
munkálkodik. Sokan hordozták gyülekezetünk ügyeit a nehéz helyzetben is – hála legyen
ezért is az Úrnak! Tudjuk, hogy az anyagi ügyek elsősorban lelki gyökerű ügyek. Minden
onnan indul ki, hogy mi kapcsolatban lehetünk Urunkkal. Még nincs minden összegezve a
2021. év zárószámadásában, de az jól látszik, hogy tartozásunk elfogyott, építkezünk, fizetjük
a rezsi költségeinket és a lelkészi javadalmakat is, és kb. 1.160.000 Ft-nyi tartalékkal
fordulunk át a 2022. évre. Bizony, hogy hálát adhatunk mindazért, amink van – azt is úgy
kaptuk. Még mindig azt mondhatjuk, hogy nagyon nagy áldásokban van részünk! Csak
legyünk jó sáfárai Isten ajándékainak. „Mert a hegyek megszűnhetnek és a halmok
meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége meg
inog meg – mondja könyörülő Urad.” (Ézs 54,10.)
Laus viventi Deo – Dicsőség az élő Istennek!
