Gergelyné Molnár Lívia

Egy falusi gyülekezetből indultam Isten útjára.

Gyermekként kezdtem a gyülekezetbe járást, ami otthonommá lett.

Sokat jelentettek azok a lelkipásztoraim, akik számomra hiteles módon, elkötelezetten képviselték Isten ügyét.

Igyekeztek minél inkább megértetni miért is születtünk a világba, és hogy ahhoz az Istenhez találjunk vissza, akinek terve van az életünkkel.

Amíg a gyülekezet otthonommá lett, a középiskola a szorongásaimat erősítette. Jézusnál találtam meg a megszabadulást bűneimből, és a felszabadulást az iskolai szorongások alól. Jól tanultam, de úgy éreztem, hogy megfulladok abban a szeretetlen környezetben.

Akkoriban értettem meg, hogy Isten nekem a lelkészi szolgálatot szánja, de én egy kitérővel tanítóképzőbe mentem, majd tanítottam. De Isten elhívása elől nem tudtam megmenekülni. Újra csak abban erősített meg, hogy a teológiát el kell végeznem. Ott ismerkedtem meg férjemmel. Innen már közös az utunk.

Jelenleg a gyülekezetben leginkább a gyermekek közötti szolgálat bízatott rám, illetve a református óvoda munkatársainak és családjainak lelki életével való törődés. De végzek más egyéb szolgálatot is a gyülekezetben.

Szeretnék abból az isteni szeretetből, amit én is kapok valamit közvetíteni a gyülekezet felé. A bibliai tanításokon keresztül remélem, hogy minél többen élhetik meg az ige gyógyításának erejét.