Egy év nem is tűnik soknak egy ember életében, mégis ha vissza kell tekinteni, akkor elég sok dologra tudunk visszaemlékezni. Szükség is van a visszatekintésre, hiszen néhány dolgot tart csak meg az emlékezetünk, többet felejtünk. A Szentírás ezért figyelmeztet, hogy időnként álljunk meg, emlékezzünk, hogy hogyan tartott meg minket az Úr, és adjunk hálát énekszóban is, imádsággal is, és bízzunk az Úrban. Mert ha Ő úgy döntött, hogy beteljesíti ígéreteit, akkor azok nemcsak a múltra voltak igazak, hanem a jövőre is azok lesznek. Le kell vonnunk a következtetéseket. Ehhez néhány dolgot emeljünk ki az Úr 2023. évéről.
– Januárban szorgoskodott a presbitérium többek között a Költségvetéssel, a Választói névjegyzékkel, februárban a 2022. év Zárószámadásával és a Missziói munkatervvel, vagyis lezárta az előző évet és megnyitotta a következőt. A 2023. év a presbiterválasztás éve volt, így mi is készültünk gyülekezetünkben erre. Ehhez szükséges volt látni, hogy kik is tudnak majd szavazni, és kikre lehet leadni szavazatot. Ezért Bibliaórákon, Házi csoportokon többször került elő a téma ebben az évben. Volt, amikor az egész istentiszteletnek a vezetés bibliai szemlélete volt a témája, és sokszor, sokat imádkoztunk azért, hogy mindenki lássa meg ezzel kapcsolatban az Isten akaratát, és a saját feladatát. A presbitériumban megválasztottuk a Választási Bizottság tagjait, júniusban letették az esküt, és már a nyáron elindult a munka, hogy szeptember 24-én megválaszthassuk vezetőinket a következő 6 évre. Az előző testület egyik utolsó intézkedésével előkészítette és felterjesztette az Egyházmegyei Közgyűlésnek az anyaegyházközséggé válás kérését. Ehhez az előző években már minden feltétel adott volt. Vagyis önállóan tartjuk fenn a lelkészi állást (gyülekezetünk két lelkészi állást tart fenn 2021 óta), templomunk és parókiánk is van, melyeket szintén a gyülekezet saját költségvetéséből üzemeltetünk. Nem kapunk rendszeres missziói és működési támogatást a közegyháztól, és ez azt jelenti, hogy a saját lábunkon állunk, vagyis a gyülekezet tagjainak az adományai szükségesek és elégségesek is ahhoz, hogy anyagyülekezetként tudjunk működni. 20-25 év kellett a mi esetünkben ahhoz, hogy a szórványlétből és az időszakos, majd a havi rendszerességű istentiszteletek időszakából 2002. január 1-től heti istentiszteletek legyenek, majd 2019. január 1-vel megalakuljon a missziói egyházközségünk, és 2024. január 1-től anyagyülekezetté váljunk. Budapest agglomerációja az előző évtizedekben vonzotta az ideköltöző embereket. De azt is láttuk emellett, hogy a bibliaolvasó-imádkozó testvérek, akiknek fontos volt az is, hogy lelki otthonuk legyen, de emellett keresték a szolgálati helyüket, feladatukat az Isten országában, megtalálták az egyre fejlődő, épülő református gyülekezetünkben. Azt láttuk, hogy az ország és a Kárpát-medence más tájairól ideköltöző református, és nem református emberek, és olyan testvérek is, akik más gyülekezetekben és más felekezetekben ismerték meg a kegyelmes Istent, mennyei Atyánkat, helyet találtak nálunk. Így kezdett el előbb istenkereső, majd imádkozó és szolgáló, később szórványként, majd missziósként létező gyülekezetté válni. Szeretnénk missziói jellegünket megtartani, és azt is megélni, hogy az evangéliummal nemcsak mi telünk be, hanem el is visszük másokhoz, és az új formát, az „anya”-gyülekezet sajátosságot is szeretnénk megélni, vagyis hogy emberek születnek újjá gyülekezetünkben.
– Sok további esemény is történt természetesen. Januárban már a 2. olyan ökumenikus istentiszteleten vettünk részt a veresegyházi Szentlélek templomban, amelyen a kistérség keresztény és keresztyén felekezeteinek lelkészei és gyülekezeti tagjai áldották együtt az Urat. Jézus valami ilyenért imádkozott a főpapi imádságban, mikor azt kérte a tanítványai számára, hogy szeressék egymást, mert az emberek ebből fogják megtudni, hogy a keresztyének Jézus Krisztus tanítványai. (Jn 13,35). Az ökumenikus imahetet szokásaink szerint Erdőkertesen is megtartottuk.
– Januárban kezdtük el (igazából a legelső megbeszélés még 2022. karácsonykor volt) a gondolkodást-tervezést, hogy legyen egy önálló olyan alapítvány, amely kifejezetten a mi gyülekezetünket és annak szolgálatait támogatja majd. Kialakult a neve is, amely gyülekezetünk honlapjának nevéből ered: Errefel Alapítvány. Reméljük, hogy 2025-től már alkalmas lesz arra is, hogy az adó 1%-át gyűjthesse, továbbá pályázatokat nyújthasson be. Az első pályázat megírása már megtörtént, amely ugyan nem lett sikeres, de azt reméljük, hogy sok egyéb lehetőségünk is lesz majd, amely támogatásokat fog jelenteni gyülekezetünk missziója számára. Sőt, már néhány százezer forinttal (a kezdőtőke egy részéből és befizetett adományokból) az Errefel Alapítvány máris juttatott gyülekezetünk missziójára fontos összegeket.
– Néhányszor ebben az évben is együtt fogyasztottuk el ebédünket, amely jó alkalom lett arra, hogy beszélgessünk, ismerkedjünk, szeretetben legyünk egymással. Gyülekezetünk egyik (ha nem a fő-) célja ez. Ha vannak közös szolgálataink, ha igehirdetéseket hallgatunk, ha csoportokban veszünk részt, ha kísérjük egymást, ez mind-mind lehetőség arra, hogy szeretetben legyünk. Még akkor is, ha mi is bűnös emberek vagyunk, és mi is meg tudjuk karcolni egymás lelkét. De ismerjük a bibliai üzenetet, és amint az Úr megbocsátott nekünk, mi is átéljük újra és újra a megbocsátást és a helyreállítást, ilyen értelemben a gyülekezeten belül is.
– Idén először a mi gyülekezetünkben is végignézhettük, sőt végig ehettük a széder esti menüt, keresztyén magyarázatot hallva a zsidó, ószövetségi étkezési elemekhez. Majd pünkösd előtt a zsidó ünnepeket is hallhattuk, keresztyén magyarázattal, és támogathattuk a Nahamu Ammi Alapítványt, amely a zsidómisszió magyar munkatársát támogatja.
– Már 2. alkalommal utaztunk el házaspárjainkkal Vajtára a kastélyba, ahol egy hétvégére közösségben is lehettünk, és mindenki a társával sokat beszélgethetett. A cél az volt, hogy megerősödjünk az elköteleződésben Krisztus és a társunk felé.
– Kétszer utaztunk el Kárpátaljára 1-1 napra 2023-ban. Szeretnénk lelkileg támogatni ott élő testvéreinket. Ha ők nem jöhetnek, illetve ha a hadköteles korúak már elhagyták azt az országot és nyilván ezzel együtt a gyülekezetet, akkor az ott maradt nyugdíjas testvéreinket mi szerettük volna erősíteni egy-egy lelki nap segítségével, bizonyságtételekkel, énekekkel, megélt szeretettel, csoportbeszélgetésekkel.
– Június elején jött egy küldöttség az erdélyi Marosbogátról, akikkel 2006. óta vagyunk szintén testvérgyülekezeti kapcsolatban. Szép és kedves napjaink voltak akár Budapesten, akár a Vácrátóti Botanikus Kertben, és a családokban. Korábban csoportbeszélgetést nem szerveztünk velük együtt, de most úgy alakult, hogy várni kellett a záró ebédre. Így, előre nem tervezetten ugyan, de nagyon áldott csoportbeszélgetéseket, megnyilvánulásokat éltünk meg, mély lelki megosztásokkal. Ha jól tudjuk, talán innen is táplálkozva házi csoport indult az ő gyülekezetükben. Hisszük, hogy szerető Urunk csodálatos munkája mindez, és segíteni fogja az a csoport, Isten jó eszközeként, hogy hitben és szeretetben mélyebb és mélyebb közösségben lehessenek ottani testvéreink.
– A konfirmáció, a pünkösdi gyülekezeti nap, a Reformáció Utcája, a gyermekfoglalkozások (húsvéti és ádventi), a szentesti istentisztelet a sok-sok gyermekkel (majdnem 120-an voltak jelen csak a gyermekek), mind megerősítették a közösségünket. Sőt, ez kiterjedt egyházmegyénk több gyülekezetére is, mivel minden ifit meghívtunk március 25-én egy közös, egyházmegyei ifinapra, amelyen mintegy 130 fiatal vett részt.
– 2023-ban összesen 7 tábor szervezésében voltunk benne, amelyek közül az egyik a Csillagpont Ifjúsági Találkozó volt. De az Angoltáborunk, a Gyülekezeti tábor Nagybörzsönyben, a Tálentum tábor a templomunkban, az Ifitábor Dinnyésen, a Gyerekhét szintén a mi templomunkban, majd pedig újra a bálványosi tábor augusztusban megmutatta, hogy gondoskodik az Úr, jó tervei vannak, velünk vándorol utunkon, és akár magaslatokra, akár mélységekben vezet is az út, Ő ott van, harcol értünk, mi pedig gyarapodunk. Hála az Úrnak! A nyári táborokkal együtt beszélnünk kell a média megjelenésünkről is, hiszen a missziónak ez az ága hasonlóan fontos mai világunkban, és akár a Fb-bejegyzésekben, akár a honlapunk elérhetőségén keresztül is – csak az Úr tudja, mennyi embert ért el az üzenet.
– ugyan csak megemlítjük, de nagyon fontosnak tartjuk a rendszeres lelki építkezéseket: a házi csoportokat, a bibliaórákat, a gyülekezetünkben is megvalósult pontjézus-szolgálat személyes beszélgetéseinek befejezését a fiatalokkal, az ifiket (most már mindkét csoportban), a Kékkereszt bibliaórákat, a vasárnapi istentiszteletekhez kötődő gyermekmunkákat, a baba-mama köröket és egyéb korcsoportos bibliai foglalkozásokat, idősek közötti szolgálatokat. Hála az Úrnak a vezetőkért, és azokért is, akik itt épültek és épülnek.
– Új missziói ág is indult, amelyre nyár végén készültünk fel, és amely szeptemberben indult el: a Kuckó. Izgalommal újítottuk fel az önkormányzati lakást, sokan vettek részt a kaparásban, festésben, betonozásban, javításokban, gallyazásban, a tető és a fűtés, a berendezési tárgyak és az egyéb kellékek felajánlásában és beszerzésében. Majd amikor megnyílt, a hét 3 napján, beosztással a délutánokon együtt lehettünk néhány fiatallal, Isten nevében. Szeretetben. Amivel nem megoldásokat adunk, hanem első körben együtt vagyunk, mellettük vagyunk, megkereshetnek minket, megtalálhatnak, mert egyfajta prevenció szintjén nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne csak a hittanosokkal, ne csak a hitben élő szülők gyermekeivel foglalkozzunk, hanem támogatásként ott lehessünk minél többek mellett. Vezessen minket az Úr ebben az új szolgálatban tovább!
– A Szőlőfürt Református Óvodáról kell még néhány szót ejtenünk, mivel más építkezésünk 2023-ban nem volt. Sajnos az óvodában sem volt, pedig nagyon szerettük volna, ha egyrészt a kert és annak öntözhetősége megépül végre, valamint ha ki tudjuk javítani a kivitelezési hibákból is adódó, nagy esők esetén az épületbe is bejutó víz problémáját. Ez amiatt is történik, mert a falu területéről rengeteg víz képes betörni az óvoda telkére, bármennyire is igyekeztünk az önkormányzattal is egyeztetni. Az első negyedévben elköszöntünk a generálkivitelezőtől, a munka végét nem volt módunk kifizetni nekik, sőt ők fizettek vissza nekünk néhány milliót. Így ez a nehézség visszavetette a befejezést, de hisszük, hogy 2024-ben már mindent be tudunk fejezni, ami a mi dolgunk. Tovább imádkozunk és tovább egyeztetünk viszont az Önkormányzattal az ügyben, hogy a Tó utca burkolata valamilyen módon megépülhessen.
Maga az óvoda lelkisége, a munkatársak, sok áldást hordoznak, és jó eszközök az Úr kezében ahhoz, hogy az evangélium elérhesse a gyermekeket és a családokat. Imádkozzunk tovább azért, hogy minél mélyebben hassa át a családokat és az intézményt az Isten szeretetének az örömhíre.
Ez a visszatekintés természetesen hiányos. Tavaly is mondtuk, és most is mondanunk kell, hogy nincsenek benne bűneink, hibáink, mulasztásaink, tévedéseink. Biztosan tehettük volna jobban, amiket ránk bízott az Úr, lehettünk volna engedelmesebbek, szólhattunk volna többször hitvallásosan, és szeretettel teljesen. Az is biztos, hogy Urunk nem mentesített minket sok-sok következménytől, hanem megengedte, hogy learassuk hiábavaló vetéseinket, mikor a testnek vetettünk. Ugyanakkor kegyelmes Isten Ő, Aki továbbra sem hagy felettébb kísérteni, mint azt elviselhetnénk. Valóban kaptunk erőt Tőle, és folytathatjuk. Imádkozunk vezetésért, mert szeretnénk az Ő nyomdokaiban járni.
Népmozgalmi adataink. 2023-ban 16 ravatal mellett kellett megállnunk, sajnos temetnünk kellett fiatalabb korban elhunytakat is. 2022-ben 14 fő hunyt el, 2021-ben 22 fő. 2020-ban 11, 2019-ben is 11 temetést tartottunk, vagyis az adatok – a 2022-es dupla temetésszám mellett – nagyjából stagnálást mutatnak. 1 házasságkötés történt mindössze ebben az évben templomunkban, 2022-ben 3, 2021-ben is 3 jegyespár kérte Isten áldását közös életükre (előtte 4 esküvő volt, ez azt jelenti, hogy gyülekezetünkben az esküvők száma visszaesett). 8 gyermeket kereszteltünk meg, tavaly 21 személyt, előtte 14 személyt, vagyis ennek száma is jelentősen visszaesett. Az éveket visszanézve mégsem tűnik úgy, hogy messzire ható következtetéseket kellene levonnunk a puszta adatokból, úgy tűnik, hogy ezek nem jelzőszámok, mégis benne vannak életünkben, és tudomásul szolgálnak. 10 fiú és 7 lány konfirmált gyülekezetünkben, kísérjük szeretettel őket, és imádkozzunk értük tovább. Hiszen gyülekezetbe, ifire hívjuk őket, hogy folytassák hitéletüket, hogy mélyüljön és erősödjön mindaz, amit tanultak, és amiket átélhetnek Isten közelében.
Anyagi dolgainkról mint mindig, így ebben az évben is azt mondhatjuk el, hogy Urunk gondviselő kegyelme tartott meg, és tart folyamatosan minket. Sokan hordozták gyülekezetünk ügyeit – hála legyen ezért is az Úrnak! Tudjuk, hogy az anyagi ügyek elsősorban lelki, hitbeli gyökerű ügyek. Minden onnan indul ki, hogy mi kapcsolatban lehetünk Urunkkal, és megélhetjük hálaadásunkat. Ezeknek eredményeként kb. 1.500.000 Ft-nyi tartalékkal fordulunk át a 2024. évre. Pontosan ugyanúgy, mint egy éve, és hasonlóan, mint az előző években. Ezek mind-mind csodák, ahogyan Urunk mutatja, hogy mindig van épp annyi, amennyi kell ahhoz, hogy gyülekezeti életünket megélhessük, és másokat is támogathassunk, hiszen úgy tudtunk, összesen több, mint 2.5 millió Ft-tal támogatni másokat, hogy közben a mi napi életünk nem ütközött akadályba, sőt maradékunk van. Lehet, hogy nincsenek gigantikus anyagi tartalékaink, de talán most nem is arra van szükségünk. Inkább, hogy jó sáfárai Isten ajándékainak, amelyeket most nálunk helyezett el. Mert anyagi, lelki és bármiféle tartalékaink is az Úrban vannak.
Confitemini Domino, quoniam bonus, qoniam in saeculum misericordia eius – Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! (Zsolt 118,1)
